Szálinger Balázs A tiszta méz című darabjában is egy egyszerűnek tűnő, hétköznapi dolog indítja el az apokaliptikus katasztrófát. Ahol ember van, ott szemét is van. S ha már olyan nagy a kupac, ami szemet szúr, és fintort szül, azt legegyszerűbb szőnyeg alá seperni. Vagy elásni. De a szemét az bizony rohad. És ha rohad, akkor bűzlik is. Már csak ilyen. A tűz meg tisztít. Egy gyufával indul el egy teljes, egykor virágzó (tehát rohadó) város pusztulása, amiről aztán messzire rugaszkodik el a fiatal író-költő. Az emberiséget ősidők óta foglalkoztató kérdések merülnek fel, eljutunk Istenig, ördögig, hitig. S mindez shakespeare-i blank verse-ben, humorral. A válaszért, ha van, el kell hozzánk látogatni március 3-án a stúdióba. És maradni az azt követő közönségtalkozón.