Liszt! Minden tekintetben.
Orgona-sztorik - Fassang László és Mácsai Pál

Műsor:
Liszt: Orpheus –szimfonikus költemény
Liszt: Les Morts (A holtak)
Liszt - Reger: E-dúr legenda „Paulai Szent Ferenc a hullámokon”
Liszt: Ad nos, ad salutarem undam

A nagy sikerű sorozatban ezúttal Liszt orgonával kapcsolatos történeteiből válogat Fassang László és Mácsai Pál. A színész által előadott sztorikat élőben megszólaló zene illusztrálja.

Íme, egy George Sand-visszaemlékezés a sok színes epizód közül:
„A legemlékezetesebb kirándulás a fribourgi volt, ahol Liszt meg akarta tekinteni az újonnan felállított Mooser-orgonát a Szent Miklós templomban. A hatalmas hangszer 63 regisztert és 4000 sípot számlált. Liszt leült az orgonához s hosszú improvizációba kezdett Mozart Requiemjének Dies Iraejére. A templomot betöltötte a zengő muzsika, s egyszeriben teljes pompájában állt előttük a hangszer.
Az orgona hirtelen kilehelte a lelkét Liszt kezei alatt. Megkondult a vecsernyére hívó harang. Az orgonafújtatót taposó sekrestyést maga Mozart sem tudta volna rávenni, hogy késleltesse a rituálét. Meg tudtam volna verni…”
A Gluck-opera mellett a Louvre-ban látott etruszk váza is inspirálta Lisztet, amikor sorrendben negyedik szimfonikus költeményét, az Orfeuszt megírta. A darab autentikus megjelenési formája a 19. századtól szimfonikus hangzásra is képes, új orgona. Orgonaszónoklat az 1861-es, húszéves fia halála után mélységesen elkeseredett Liszt A halottak című kompozíciója. E-dúr legendáját a hangszer legnagyobb 19. századi német mestere írta át orgonára. „Külső” dallam ihlette a grandiózus orgona-főművet: Ad nos, ad salutarem undam. A korál A próféta című Meyerbeer-opera I. felvonásából való. Az orgonadarab 1850-ben keletkezett Weimarban; abban az évben, amikor Liszt a Lohengrin-ősbemutatót is dirigálta.