1850. február 24-én született Jászai Mari, a magyar színjátszás felejthetetlen tragikája. Olthatatlan tudásvágya korának legműveltebb személyiségei közé emelte. Tehetsége, mindent elsöprő drámai ereje kortársait arra indította, hogy alakításairól tanulmányokat írjanak. Több mint ötven éven át láthatta a közönség a nemzet színházának színpadán. Az a közönség, amely rajongásig szerette, és ünnepelte estéről estére. Tudjuk, hogy Petőfi és Széchenyi volt számára az a két géniusz, akiket minden lehetséges módon hirdetett. Rendületlenül szavalta imádott Petőfije verseit, Nagycenkre pedig évente elzarándokolt Széchenyi sírjához. Az utókor sajnos már nem gyönyörködhet megrendítő alakításaiban, de a ránk hagyott írások és tanulmányok lehetővé teszik számunkra, hogy hirdessük őt. Kötelességünk ezt tenni, hiszen volt egy olyan csodája a magyar színművészetnek, aki példaképül szolgálhat a jövő nemzedéke számára.

Munkatársak: Libor Katalin, Hajdu Gábor, Debreczeni András, Szlávik János, Görgényi Gábor

(A Veszprémi Petőfi Színház, a Soproni Petőfi Színház, a Klebelsberg Kultúrkúria és az Evangélium Színház közös produkciója)