A pillanatban létezés öröme: ezt jelenti – oly sok más mellett – az improvizáció, amely alapköve a jazznek, a népzenének, és bizonyos fokig a klasszikus zenének is. A rögtönzés művészetét ünneplő koncert előadói a magyar jazz és könnyűzene, a népzene és a cigányzene ikonikus alakjai, akiknek az improvizálás az anyanyelve, a műfajok közti határok ledöntése pedig lételeme.

Mintha Cziffra Györgyöt hallanánk, amikor Fazil Say megfogalmazza művészi hitvallását: műfaji kötöttségektől függetlenül csak jó és rossz zene létezik. Nem meglepő, hogy 2008 óta az Európai Unió felkérésére a kultúrák közötti párbeszéd nagyköveteként tevékenykedik.